Minden egy szempillantás alatt történt. Lena ujja a ravaszon, meghúzza, ugrom, de tudtam, hogy már nem menthetem meg, rávetettem magam a kezét meglököm, amiből a fegyver kiesik, egy pillanat alatt történt minden, közben elsült a fegyver én pedig attól rettegtem, hogy Lena vérben fogok úszkálni, ahogy a földre rogytunk mindketten. Nem mertem oldalra nézni. Nem akartam látni a tátongó lyukat a lány koponyáján. Nem akartam szembenézni a harmadik szemével a homloka közepén, amiből friss vér fakad, hogy beszennyezze bűnös lelkem mert nem tudtam megmenteni, hogy befedjen rézvörös színével és halála örökké kezemhez tapadjon. Nem mertem, nem akartam ránézni, féltem attól, hogy mit láthatok. Elsült a golyó én pedig most a földön fekszem egy halottal, mert Lena már az volt, kiloccsantotta a koponyáját és kitapétázta vele a falakat, vérével pedig a padlót mosta fel. Én pedig, én pedig a felmosórongy voltam, aki magába szívta minden egyes kiömlött vércseppét, mert mind miatta, az ő hibájából veszett kárba, mert nem tudta megmenteni.
- Szállj már le rólam! - nyögte elhalóan, mire én ijedten ugrottam fel, ő pedig a fejét fogva ült fel.
Megragadtam a kezét, a fejét, a derekát, mindenét, össze vissza nézegettem, sehol egy vérfolt, sehol egy seb, egy lövésnyom. A lány teljesen sértetlen volt, kivéve azt a kis nyomást, amit én gyakoroltam rá, mikor szinte agyonnyomtam. Élt, lélegzett és beszélt hozzám. Nem vérben úszva feküdt ki a padlón, nem ütötte át a koponyáját egy fémgolyó sem, hogy a másvilágra repítse. Élt, lélegzett és beszélt hozzám. Volt pulzusa, pislogott, nem hunyta le végleg szemeit, és fel sem akadtak, hogy meredten bámuljanak egy pontra, üvegesen, akár egy porcelánbaba üreges szemei. Élt, lélegzett és beszélt hozzám. Vagy az egészet álmodom? Bevertem a fejem és most a tudatalattim próbál megmenteni? Megmenteni az öngyűlölettől, mert én felelek haláláért. Mert nem állítottam meg?! Vagy talán engem ért a találat? És átkerültem egy alternatív univerzumba? Él, lélegzik, de nem beszél hozzám. Nem beszél, csak bámul előre, üveges, sírásra kész szemekkel, a padlót fixírozva és az elsült fegyvert, amely még mindig ott hevert a földön, előttünk. Megragadom és biztonságos helyre teszem, majd körülnézek. Áporodott szag terjeng a levegőben. Füst, hamu és lőpor együttes szagát sodorja arcomba az az illatfoszlány, ami az egész szobában terjeng. Csupán álmodtam az egészet és még mindig álmodom? De hallottam a lövést és érzem ezt a szagot, de hogy lehetséges akkor, hogy Lena koponyája sértetlen maradt? Talán beragadt a ravasz és egy pillanattal később sült el, mikor a fegyver már eltávolodott a lány fejétől? Lehetséges.
A lányra tekintek. Magába roskadva ült, maga elé bámulva a hideg padlón. Furcsa, netán elapadt minden indulata azzal az egyetlen lövéssel? Netán minden sérelmét és fájdalmát kiadta magából, azzal a dördüléssel és most ő maga sem maradt más, mint annak a kilőtt golyónak az üres hüvelye? Netán, ahogy a tárból távozott az egyetlen, az utolsó töltény, ő maradt az a légüres tér, ami a fegyverben maradt? Ő lenne ez a kicsi, törékeny fegyver, mely képes elvenni mások életét a sajátjával együtt? Ő a töltény és a fegyver, ha kilövik, magával ránthat bárkit, aki képes őérte a fegyver elé ugrani.
- Miért csináltad ezt? - üvöltöttem rá kikelve önmagamból. - Miért, he?! Válaszolj!
- Már mondtam - szegezte a tekintetét a padlóra és elhaló hangon válaszolt. - Csak meg akarok halni!
- Ne merj még egyszer ilyet mondani, vagy tenni! - ragadtam meg a karjánál és felrántottam a földről. Egészen közelről kiabáltam az arcába. Meg akartam értetni vele magam és megakadályozni, hogy még egyszer hasonló forduljon meg a fejében. - Ne merd még egyszer rám hozni a frászt!
Olyan közelről néztem bele a szemeibe, hogy aranypettyeket láttam bennük és talán még nagyon mélyen valami mást is, amiről próbált bizonyságot nyerni, hogy nincs neki. De ott égett a tekintete legmélyén, az élet szikrájának egy apró lángja, az élni akarás tüze, amely bármennyire is gyönge, vagy halálra ítélt, soha ki nem hunyhat. Hiába akarsz halott lenni, a sírba kívánni magad, az a tűz, vagy apró szikra halálod pillanatában a szemedben fog égni és te nem tudsz ellene semmit sem tenni. Csak akkor alszik ki, mikor végleg lehunyod a szemed és elragad a sötétség.
Megragadtam és a karjánál fogva felvonszoltam az emeletre, majd nem éppen finoman lelöktem őt a kanapéra és ráförmedtem, hogy el ne merjen mozdulni onnan. A szememet egy pillanatra sem vettem le róla, nehogy ismét valami hülyeséggel próbálkozzon. A mai napon már harmadjára. Először majdnem megfulladt, majd szilánkosra akarta zúzni a koponyáját, azzal, hogy belerepít egy golyót, mi lesz a következő?! Olyan volt akár egy csintalan gyermek, ha levetted róla a szemed máris valami szörnyűség történik. De ő nem csak beveri a fejét, vagy elesik kint és lehorzsolja a térdét, nem, és ez biztosan nem véletlen baleset lenne, ő a saját halálát kívánja.
Most mit csináljak? kérdeztem magamtól. Én nem tudok folyamatosan mellette lenni, és elég, ha egy pillanatra nem figyelek és...Nem hallgat a szép szóra, még csak fel sem fogja, amit mondok neki, csak megy a saját, makacs, önző feje után, ami ha azt mondja neki, ugorjon egy kocsi elé, megteszi.
Vigyem vissza a kórházba? találgattam. Oda ahonnan annyira el akart jönni, én pedig otthagytam bezárva. És tessék mi lett a vége, elszökött és vízbe akarta fojtani magát! De ott nagyobb biztonságban van mint velem. Én nem tudok vigyázni rá, vissza kell vinnem.
- Figyelj, Lena - kezdtem halkan. - Kössünk egy alkut!
- Miből gondolod, hogy szükségem van az ajánlatodra?! - válaszolta a plafont méregetve, akár egy elmebeteg, kitudja, talán azt remélte rászakad.
- Én megígérem, hogy nem viszlek vissza a kórházba és te megígéred, hogy nem csinálsz semmi hülyeséget, megegyeztünk?
- Nem viszel vissza - morogta.
- Ó dehogynem, megtenném. És tudod ott mit csinálnának veled, ha beszámolnék arról mi történt ma? A folyó és a fegyver...Jobbik esetben csak benyugtatózónának, gyógyszereken élnél, nyugtatókon, infúzión táplálnának egy kórházi ágyhoz szíjazva, vagy kényszerzubbonyban végzed és bezárnak egy hófehér szobába, egy kis kör alakú, hófehér szobába, de ez olyan szoba, hogy csak kuporoghatsz a sarokban és bámulhatsz ki a fejedből, mivel a koponyádat sem zúzhatod szét, mivel a falakon hófehér szivacsok vannak, és ha nekirohansz sem tudod eltörni a nyakadat. - játszottam el egyedül a jórendőr rosszrendőr szerepeket. - Vagy dönthetsz úgy is, hogy itt maradsz velem, nyugodtan, békésen, erőszakmentesen, mindenféle öngyilkos gondolattól mentesen, az én felügyeletem alatt, megígérve, hogy nem csinálsz semmi rosszat! Sőt, még talán beszélgethetnénk is, vagy nézhetnénk egy jó filmet ha akarod, forrócsokival. - érkezett meg a józsaru. - De ha te inkább a kórházi ágyat választanád én azt is megértem. Te döntesz.
- Miért akarod ennyire megnehezíteni a dolgokat? Miért nem tudod egyszerűen elfogadni a döntésemet? - háborodott föl a lány. - Mindenkinek joga van döntenie a saját életéről, ez az én döntésem! Mindenki azt csinál amit akar, feltéve ha nem illegális! Az bűn ha más életét elveszem, de ha a sajátomét? Ha az lenne, már úgysincs kit felelősségre vonni. De amit most te csinálsz az bűn! Zsarolás, megvesztegetés és korlátozod a jogaimat! - tört ki belőle a vérengző fenevad.
- Ezt vehetem nemnek? - kérdezte, mintha meg sem hallotta volna az előző kirohanást.
- Ma megállíthatsz, de nem lehetsz minden pillanatban velem, és akkor megteszem, kioltom az életem. Ha nem ma, majd megteszem holnap, ha nem holnap, majd holnapután, de egy napon, egy korai hajnalon, remélem minél korábban érkező virradatkor én már nem leszek itt.
- Akkor ez most egy igen? - tette fel ismét a kérdést.
- Igen - duzzogva huppant le a kanapéra, magára húzva a takarót, én pedig csak idiótán vigyorogtam, amiért ha csak egy órára is, de sikeresen megfékeztem őt. Megtaláltam a gyenge pontját. A pontot, mely meghátrálásra késztette őt.
Azt mondják ha valakinek megtalálod a gyenge pontját legyőzheted, elpusztíthatod őt. Irányíthatod és felhasználhatod. De akár meg is mentheted. És én, meg fogom menteni őt, esküszöm!
Éééééés ennyi! Tádá! Blablabla, kösz, hogy elolvastad, blablabla, sokat jelent meg minden, sok puszi
Cup-cup♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése