Prologue

Azt hiszed tisztában vagy a halál szó igazi értelmével, de nem.Igazából fogalmad sincs róla mit jelet.Addig nem míg nem látod és érzed a saját bőrösön jeges érintését.Én már tudom mit jelent, és azt kívánom bárcsak még csak halvány sejtésem se lenne róla és olyan lennék mint a többi ember, aki a sötétségben tapogatózva bolyong és kutatja a szó igazi értelmét.De most elmondom az igazat.
A halál egy állandó tényező, amely mindenki életében ott van.Születés, Élet és Halál.Ez a három tényező befolyásol mindent és mindenkit.Ez az élet körforgása.De nem feltétlenül jelenti azt, hogy valami véget ér, épp ellenkezőleg, a halál valami másnak a kezdete.Mert a halálból lehet életet meríteni.
Mindenki azt hiszi, hogy a kor fog végezni vele.Legalábbis a terv szerint.De mi van akkor, ha a halál korábban és más módon érkezik.Ha a vég nem a halálos ágyadon ér el, hanem az utcán, egy focimeccsen vagy éppen a fürdőszobád padlóján?És mi van akkor, ha valaki nem gyilkosság, kor, vagy balesetet szenvedve veszti el földi létét? Mi történik akkor, ha valaki véletlenül vagy kevésbé véletlenül ön kezűleg ér utol a halál szele?Nekem különösen kegyetlen sorsot írtak meg.Miszerint ki vesztemet okozza, az lesz, kit életemnél jobban szeretek, mégis saját kézből ér majd a halál.
Végülis az élet olyan, mint a tenger.Csillog előtted és felszínét bámulva tudod, hogy valahol véget ér, de azt nem látod.Tudod az életednek is valamikor vége van, de nem tudod mikor.Nem tudod mikor és milyen módon ér utol a halál, hogy beteljesítse sorsodat.De én már előre tudtam mikor fog véget érni a létem.
Mert tudtam mi a sorsom és, hogyan ér utol a vég.A sorsunk már előre meg van írva.A Sorsod beteljesítheti önmagát, akár akarod akár nem. A Sorsod, hogy megleld helyed, aztán újra visszasüllyedj. A Sorsod egybeszövődik a Világéval. Te vagy a Világ, és a Világ vagy Te.
De ez jó?
Várnod kell, míg eljön a Te időd, addig szenvedj, úgy ahogy meg van írva. Mert a Te utad vérvörös könnyektől színes.Azokkal van telesírva.