Gyors fogmosás, egy kis smink majd fésülködés után hajamat hagytam szabadon vállam alá omlani.Még magamra húztam egy fekete kardigánt, hogy elrejtsem a karomat ami kilátszott rövid ujjú pólómból.Mindig elrejtem a karomat az emberek kíváncsiskodó tekintete elől érthető okok miatt.Az órámra pillantottam.6:45.
-A francba-sziszegtem, mikor megláttam, hogy sietnem kell.
A lehető leghalkabban osontam le a konyhába, ahol fürgén összedobtam egy szendvicset és gyorsan befaltam.Felkaptam a táskámat és a kulcsomat, majd elhagytam a házat, mielőtt a rémálom kezdetét vette volna.Majd elindultam az iskola felé.
Családi dráma.Annyira utálom!Anyám és apám folyamatosan veszekednek, mert apám megcsalta anyámat, aki képtelen ezt feldolgozni, de elválni sem akarnak, pedig az lenne a legjobb mindenki számára.Szerencsémre óvintézkedéseket tettem és reggel már nem kell hallgatnom a hajtépésüket, csak este.Minden éjjel mikor párnámra hajtom a fejem, a szomszédos szobából az ő hangjuk szűrődik át és arra alszom el, ahogy egymást okolják mindenért.
15 éves vagyok és az én bonyolult tini érzéseim nem is érdekli őket én pedig képtelen vagyok egyedül feldolgozni ezt és továbbra is benne élni.A szüleim csak egyetlen dologban értenek egyet.Mégpedig abban, hogy szükségem lenne egy pszichiáterre.Aha, pont nekem, akkor nekik mi kellene.De én nem vagyok hajlandó semmilyen agyturkászhoz járni.Én egy saját módon dolgozom fel a történteket.
Minden egyes nap felépítek magamnak egy saját kis világot és álarcba bújok.Én a lelkileg összetört lány magamra öltöm a vidámságot és kizárom magamból az otthoni dolgokat.De ez a jobbik fele.Van még egy dolog...Egy drasztikus és szörnyű dolog....
Mikor hazaérek gyakran pengét ragadok és csuklómra, karomra írom bánatomat.Ezért is takarom el, mert az egész karomat heges és friss sebek tarkítják.A gondolatra bizseregni kezdtek a hegek, ezért gyorsan lehúztam a pulcsim ujját, ami eddig fel volt tűrve, így eltakarta őket.Ha az emberek meglátnák én lennék számukra a különc, elmebeteg csaj akibe csak még egyet belerúgnának.Még a legjobb barátom, Joshua sem tud róla.Pedig neki szinte mindent elmondok, mert már csak ő tart életben.Ha ő nem lenne, már biztosan nem élnék.Ő tartja bennem a lelket.
Josh az iskola előtt várt rám.Minden reggel így van.Ma különösen jól nézett ki, nem mintha alapból nem lenne dögös, de ma tényleg szuper szexi volt.Barna haja szokás szerint kócos volt és a szemébe lógott.Ahogy meglátott azonnal egy hatalmas mosoly terült szét az arcán és rám villantotta tökéletes hófehér fogait.Á, az a mosoly.Szeme jeges szürkén csillogott.Abban a tekintetben egyszerűen el tudtam veszni.Magas és izmos alkata volt, egyszóval mondhatni álompasi.Az egyetlen hibája az volt, hogy nagyon féltékeny típus.Ki lenne olyan hülye, hogy mással kavarjon, mikor egy ilyen görög isten minden kívánságát teljesíti?
De ahelyett, hogy a menőkkel lógott volna, inkább velem a béna csajjal maradt.Néha nem értettem egy ilyen álompasi miért barátkozik egy ilyen szerencsétlennel mint én.De a válasz ott rejlett a kérdésben: Barátkozik. Neki én csak egy barát vagyok, míg ő nekem sokkal többet jelent.
-Szia, Josh-szaladtam oda hozzá és egy puszit nyomtam az arcára.
-Szia, Ley-köszönt mosolyogva, majd magához ölelt.-Hogy vagy?
-Tűrhetően-válaszoltam tömören, mire nem firtatta tovább a témát.
Beszélgettünk még egy kicsit, majd nemsokára megszólalt az iskola kezdetét jelző csengő és elkezdődött a tanítás, ahol minden órán Josh mellett foglaltam helyet, mint minden egyes nap.Legalább ez az egy biztos pont volt az életemben.Josh kitart mellettem bármi is történjék.
